Hobbijaim
Makett készítés
U47 Type VIIB – Günther Prien (Revell 1/125)
Rövid összefoglaló
Az U47-es típusú Német tengeralattjáróból 1936-1940 között 24 db épült. A sorozatos fejlesztések alatt 3 altípusa alakúlt ki: VIIA, VIIB és VIIC.
Igen hamar fény derült a VIIA típus több hátrányára (csekély üzemanyag-tartalék, ezáltal rövid hatótávolság). Ennek kiküszöbölésére a VIIB már kiegészítő külső tartállyal 33 tonna üzemanyag-többletet tudott magával vinni, ezáltal 2500 mérfölddel meghosszabbítva a hatótávolságot. A hajótest az A-variánshoz képest 2,1 méterrel volt hosszabb, és a merüléshez beépített tartályok méreteit is megnövelték. Ezen kívül némileg gyorsabb gépeket kapott, mint a VIIA, ezzel is növelve a hajó fürgeségét. Fegyverzete is változott a VIIA-hoz képest, 5 torpedóvető-csövet építettek be, négyet az orrba, egyet pedig a hajófarba.
A típus legkomolyabb tervezési hiányossága a levegőztető nyílások elégtelen száma és nem megfelelő elhelyezése volt, amelyet különböző külső levegőztető berendezés segítségével igyekeztek pótolni, mérsékelt sikerrel - így a hajó ezen rendszerét a VIIC osztály típusain már jelentősen átalakították.
VIIB-vel olyan híres parancsnokok harcoltak, mint Kretschmer (U-99), Prien (U-47) és Schepke (U-100).
| Vízkiszorítás (tonna) | 753 (felszínen) - 857 (lemerülve) - 1040 (harcra készen) |
|---|---|
| Hossz (m): | 66,50 |
| Szélesség (m): | 6,16 |
| Merülés (m): | 4,74 |
| Magasság (m): | 9,50 |
| Teljesítmény (LE): | 3200 (felszínen) - 750 (lemerülve) |
| Sebesség (csomó): | 17,8 (felszínen) - 8,0 (lemerülve) |
| Hatótávolság (mérföld / csomó): | 8700/10 (felszínen) - 90/4 (lemerülve) |
| Fegyverzet: | Torpedó: 14 db - 4/1 (orr / far-cső) |
| Akna: 26 TMA | |
| Fedélzeti ágyú: 88mm/L45 | |
| Személyzet: | 42-46 fő |
| Maximális merülés: | körülbelül 220 m |
| Vízrebocsátás | 1937. február 27. - Germaniawerft AG, Kiel |
|---|---|
| Szolgálatba állítás: | 1938. december 17. |
| Parancsnok: | 1938. december – 1941. március Günther Prien korvettkapitány (1908. Január 16. – 1941. március 7.) |
| Eredmények: | 10 bevetésen elsüllyesztve 31 hajó, megrongálva 5 hajó, (Köztük 1939. október 14-én elsüllyesztette a Brit Royal Oak csatahajót, 1940. július 2-án pedig megtorpedózta az Arandora Star felfegyverzett kereskedelmi gőzöst). |
| Konvoj-csaták: | SC-2, HX-72, HX-79, HX-90, OB-29 |
Germaniawerft AG Kiel (balra), Günther Prien (jobbra)
| Indulás | Érkezés |
|---|---|
| 1. 1939. aug. 19 Kiel | 1939. szept. 15 Kiel bevetés |
| 2. 1939. okt. 8 Kiel | 1939. okt. 17 Wilhelmshaven bevetés |
| 3. 1939. okt. 20 Wilhelmshaven | 1939. okt. 21 Kiel |
| 4. 1939. nov. 16 Kiel | 1939. dec. 18 Kiel bevetés |
| 5. 1940. febr.29 Kiel | 1940. márc. 5 Wilhelmshaven |
| 6. 1940. márc. 11 Wilhelmshaven | 1940. márc. 29 Wilhelmshaven bevetés |
| 7. 1940. ápr. 3 Wilhelmshaven | 1940. ápr. 26 Kiel bevetés |
| 8. 1940. jún. 3 Kiel | 1940. júl. 6 Kiel bevetés |
| 9. 1940. aug. 27 Kiel | 1940. szept. 25 Lorient bevetés |
| 10. 1940. okt. 14 Lorient | 1940. okt. 23 Lorient bevetés |
| 11. 1940.nov.3 Lorient | 1940.dec.6 Lorient bevetés |
| 12. 1941.febr.20 Lorient | 1941.márc.7 elsüllyedt bevetés |
A legemlékezetesebb bevetés
U-47 elhagyta Kiel kikötõjét 1939. október 8-án. A tornyon még a régi emblémája van, ezt váltotta fel visszatérte után a "Fujtató bika".
Az U-47 október 13-án érte el az Orkney-szigeteket. Itt kapta meg a BdU morze-üzenete, amely kiadta a parancsot az akció végrehajtására.
Estére a hajó már a part közelében haladt. Jól láthatóvá váltak a tengeri zárat alkotó, mesterséges zátonyként elsüllyesztett hajók roncsai. Prien a toronyban állt, távcsõvel kutatta a partvidéket - egy gépkocsi felvillanó reflektorait kereste. Nem sokkal késõbb rálelt a jelre: a hajó megállt, néhány tengerész a partra evezett, és a fedélzetre szállították Alfred Wehring ügynököt. Az Abwehr embere további fontos információkat adott át a kapitánynak, és megjegyezte, hogy nem éppen a legjobb idõpontban kerítettek sort az akcióra, miután a flotta java kifutott, és a kikötõben alig néhány ellenséges egység található.
Október 17-e hajnalán az U-47 már Scapa Flow mellett volt. Prien parancsot adott a merülésre. A legénység elárasztotta a ballaszttartályokat, a búvárnaszád pedig 90 méter mélységre merült. Prien általános pihenõt rendelt el, csak a szolgálatban lévõ legénység volt aktív, mindenki más nyugovóra tért, hogy az akció megkezdésekor pihentek legyenek, ezáltal is növelve a siker esélyeit. Az U-47 késõ délutánra készen állt rá, hogy végrehajtsa a tengeri hadviselés történetének egyik legvakmerõbb küldetését.
Prien a fedélzeten
Prien 19.00-kor adott parancsot az indulásra. A Hoim Sound felé vezetõ úton mindössze egyetlen kellemetlenség zavarta meg a tengeralattjárót. Már Rose Ness közelében jártak, mikor a megfigyelõk ellenséges hajót észleltek, így 23.17-kor Prien parancsot adott a merülésre. Az U-47 a felszín alatt, észrevétlenül haladt el az öreg teher-gõzös mellett, majd újfent felemelkedett. Éjfél elõtt elérték a Hoim Sound-nál lévõ átjárót. Prien felmérte az elõttük lévõ torlaszok alkotta védõrendszerét, és némi elégedetlenséggel vette tudomásul, hogy a vártnál némileg erõsebb áramlás miatt csak a tervezettnél nagyobb sebességgel tudnak áthatolni a mesterséges zátonyok rendszerén.
Az U-47 növelte sebességét, és behatolt a mintegy 15 méter széles átjáróba. Prien megpróbálta középen tartani a búvárnaszádot, ám egy váratlan áramlás elsodorta a tengeralattjárót, és az U-47 orra beakadt egy elsüllyesztett hajó horgonyláncába. A kapitány azonban nem vesztette el lélekjelenlétét: „Bal gép állj!" Jobb gép lassan hátra!" - hangzott a parancs, a búvárnaszád pedig szépen kifarolt a csapdából. Ugyan a tengeralattjáró hasa egy ízben súrolta a tenger fenekét, és a hajó hátsó traktusa is nekikoccant egy akadálynak, Prien átvezette a tengeralattjárót az alig 15 méter széles folyosón, amelyet elsüllyesztett roncsok határoltak.
A következõ bejegyzést, amely a hajónaplóba került, már az öbölben vetette papírra Prien. "Scapa Flow-ban vagyunk. Itt minden sötét, az egész öböl jól átlátható, Cava-tól délre semmi sem horgonyoz. Közelebb megyek." Az U-47 lassan, óvatosan bejárta a kikötõt, majd északnak fordult, abban bízva, hogy a jelentett egységek a támaszpont túlsó végében horgonyoznak. A tengeralattjáró egyre közeledett a kijelölt területhez, majd Prien azonosította a célpontokat: két csatahajót, illetve számos rombolót észlelt, a felderítés által jelzett repülõgép-hordozót azonban nem lelte. Két lehetõsége volt: tovább kutatni, vagy támadást indítani. Prien megállította a tengeralattjárót, és kiválasztotta a célpontokat: úgy döntött, hogy a hajóhoz közelebb horgonyzó, mintegy 3000 méterre elhelyezkedõ egységeket torpedózza meg. Günther kiadta a támadásra felszólító parancsot, a legénység pedig elindította a torpedókat. A torpedóparancsnok négy torpedót indított, ám az egyik beszorult a csõbe. A torpedók 00.58-kor hagyták el a vetõcsöveket. Az U-47 ekkor észak felé fordult, hogy a hajó farába szerelt vetõcsövekbõl is támadhassa a célpontokat. Az elsõ torpedó 01.01-kor csapódott be a brit csatahajóba. A detonációt azonban nem követték újabb robbanások: valószínûsíthetõ volt, hogy a gyújtószerkezet mondta fel a szolgálatot. Prien újfent tüzet vezényelt.
Három perccel késõbb hangos robbanások sorozata hallatszott, és hatalmas tûzoszlop emelkedett az éjszakai égboltra, bevilágítva a kikötõt. A célpont sûrû, fekete füstöt eresztett, majd lassan megdõlt, és alámerült a hullámsírba. Nem sokkal késõbb újabb találat mutatkozott, egy távolabb lévõ rombolót talált el az egyik torpedó. A támaszpont közben felbolydult: az öbölben horgonyzó hajókon sorra gyulladtak ki a fények, mindenhonnan kiabálás hallatszott, megszólaltak a parti õrség szirénái, a kikötõt átszelõ utakon pedig gépkocsik fényszórói rohantak. Az U-47 ekkor már alig 200 méterre úszott a parttól, vetõcsövei üresek voltak, egy alattomos áramlás pedig egyre beljebb sodorta a hajót a kikötõbe. Prien úgy döntött, hogy nem kockáztatja a legénység és a hajó épségét, és kereket old a helyszínrõl. "Egy csatahajó elsüllyesztve, egy további megsérült, három üresre lõttünk. Megkezdem a kifutást." - áll a hajónaplóban. A kapitány kiadta a parancsot a kormányosnak: irány dél. Az U-47 szerencsésen megúszta a vakmerõ támadást, de még elõtte állt egy nemkülönben nehéz feladat: át kellett navigálni a támaszpontot körülvevõ tengeri záron. Az elsüllyesztett hajókból álló zátonyok bonyolult rendszere alaposan megnehezítette a kormányos dolgát, ám végül csak sikerült átvezetnie a hajót az akadályok útvesztõjén. Még az utolsó pillanat is tartogatott kellemetlen meglepetést: az U-47 már majdnem kiért a veszélyes területrõl, mikor egy meredek móló bukkant fel, egyenesen a hajó orra elõtt. A kormányos csak gyors, erõteljes kormánymozdulattal tudott kitérni: a búvárnaszád az oldalára billent, és kevés híján nekisodródott a mólónak, de végül sikerült kitérnie az ütközés elõl. "Erõs kormánymanõver és 02.15-kor ismét szabadok vagyunk, csak egy könnyû sérülés van." - mondja a hajónapló bejegyzése. Az U-47 kiért Scapa Flow kikötõjébõl, és nagy sebességgel távolodni kezdett.
A Home Fleet egységei eközben egymás után vonták fel a horgonyt, és indultak a támadó után. Vízibombák robbantak és ágyúk dörögtek, de az U-hajó ekkor már messze maga mögött hagyta a brit haditengerészet megkésve reagáló egységeit.
Az U-47, amint az késõbb kiderült, elsüllyesztette a Home Fleet egyik büszkeségét, a 29.150 tonnás HMS Royal Oak csatahajót, és megrongálta a HMS Iron Duke egységet, amely olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy két nappal késõbb egy közelben becsapódó bomba hatására elsüllyedt. (Bár az U-47-rõl kilõtt torpedó a mágneses gyújtószerkezet hibája miatt nem robbant fel, a hajótest páncéllemezeinek az illesztései a becsapódás következtében meggyengültek, így késõbb már egy kisebb detonáció is hatalmas léket nyitott a hajótesten.) Szemtanúk beszámolói alapján valószínûsíthetõ, hogy az U-47 búvárnaszádról indított torpedók még egy hajót megrongáltak - a HMS Pegasus sérülését azonban, miként a HMS Iron Duke-t ért találatot, soha nem ismerték el hivatalosan a brittek. A Scapa Flow elleni rajtaütés valódi súlyát mégsem a megrázó anyagi, inkább az elborzasztó személyi veszteségek adták ki: körülbelül 833 brit tengerész vesztette életét a támadás következtében.
HMS Royal Oak
Prien és az U-47 legénysége díszebéden Hitlernél
Az U-47 1939. október 17-én 11.44 órakor futott be Wilhelmshavenbe, ahol hatalmas ünnepléssel fogadták. A hajó teljes legénysége meghívást kapott Berlinbe, ahol Hitler üdvözölte õket. A lapok vezércikkekben számoltak be a fegyvertényrõl, Günther Prien - a tengeralattjáró fegyvernem katonái közül elsõként - személyesen Hitlertõl vehette át a Lovagkeresztet, az U-47 teljes legénysége pedig Másodosztályú Vaskereszttel lett kitüntetve. A tengeralattjáró flotta katonái új névvel ruházták fel Günther Prien-t: a kapitányt ettõl kezdve Scapa Flow Bikája néven emlegették. És hogy teljessé tegyék a diadalt, a személyzet által az U-47 tornyára felkerült a legendássá vált egyéni jelzés, a fehérrel festett fújtató bika.
A régi embléma (balra), és a fújtató bika (jobbra)
A brit Admiralitáson ellenben korántsem volt ilyen bizakodó a hangulat. A hadvezetés hírzárlatot rendelt el, majd, miután már nem odázhatták tovább a hivatalos bejelentést, az információ jelentõs részét visszatartották: csak és kizárólag a HMS Royal Oak elvesztését ismerték el, a másik két hajóról, illetve a személyi veszteségek tényleges mértékérõl mélyen hallgattak. A szigetország közvéleménye, bár csak korlátozott információhoz jutott, felháborodva fogadta a német rajtaütés hírét, a sajtó szinte pellengérre állította a haditengerészet vezérkarát. A büszke brit hadiflottát még sohasem alázták meg ennyire. A Scapa Flow ellen végrehajtott akció rádöbbentette az Admiralitást, hogy jóvátehetetlen hibát vétettek, mikor alábecsülték a német tengeralattjáró-flotta lehetõségeit.
Prien és Hitler (balra), a legénység (jobbra)
A végzet
1941. február 27-én egy brit konvoj támadása során a BdU-Op. parancsára egy Izland-közeli tengeri térségbe rendelték többek közt a tengeralattjárót is. 1941. március 6-án reggel Prien megpillantotta a brit OB-29 jelű konvojt, majd március 7-én reggel 04.54-kor leadta utolsó rádiójelentését, majd a kapcsolat megszakadt, és az U-47 eltűnt. Prien-t március 1-jével korvettkapitánnyá léptették elő, majd a Grossdeutschland Rundfunk közölte a világgal, hogy Günther Prien korvettkapitány és legénysége utolsó harci bevetéséről nem tért vissza.
1945-ben a brit adatok alapján vált ismertté, hogy a Volverine romboló 1941. március 8-án 05.18 órakor a viharos vízen észlelt egy felmerülő tengeralattjárót, megkísérelte legázolni, de az alámerült, mire 05.22-kor három vízibombát dobott le, és a tengeralattjáró hatalmas víz alatti robbanással végleg eltűnt. Ez az U-47 volt, amely egész legénységével az Atlanti-óceán mélyén nyugszik azóta is. Prien a legnépszerűbb és a legsikeresebb parancsnokok közé tartozott, több mint 200 ezer tonna ellenséges hajóteret süllyesztett el.
A végzetes merülő akna
…és a modellről pár szó
A modell a megszokott módon készült, sorjázás, csiszolás, ragasztás, és festés. Bár meg kell jegyeznem, hogy borzasztó minőségű volt. Iszonyatosan sorjás volt szinte minden alkatrész és a fő elemek pedig pontatlanok voltak. Rengeteget szenvedtem míg a végére jutottam. Mire a megközelítőleg 1,5 centiméteres figurákhoz értem, már annyira elment a kedvem a rengeteg sorjázástól és csiszolástól, hogy ezek egy kicsit elnagyoltak lettek.
Miután a portakaró búrának rendelt üveglapokat összeragasztottam és egy megfelelő fenyő alapra elhelyeztem a kész művet a végeredménnyel végül is elégedett voltam. Jól mutat a polcon.
A következő áldozat egy Submarine Type XXI U 2540 szintén nyitott változat és szintén a Revell-től. Természetesen az volt az első, hogy kibontottam és megnéztem a minőségét. Ez azonban úgy tűnik megfelelő kidolgozottságú ..de ez legyen egy másik történet.
